A megbocsájtás nem kevesebb, mint önmagunk és a világ megbékélésének kulcsa.
Mindannyiunknak szüksége van megbocsájtásra. Arra, hogy megbocsássunk, és arra
is, hogy nekünk megbocsássanak. Mindegy, hogy egy konfliktusban kinek van igaza,
a harag, a neheztelés, a megbántottság éppúgy elszigetel minket egymástól, mint
a szégyen és a bűntudat. A megbocsájtás az egyetlen útja annak, hogy
felszabadítsuk lelkünket a gyűlölködés és az önmarcangolás hatalma alól, és hogy
a közöny és távolságtartás álarcába dermedt szívünket felmelegítsük. Ettől pedig
nem csak mi gyógyulunk, hanem ellenségünk is. Így járul hozzá a legkisebb emberi
konfliktusban születő megbocsájtás is az egész világ átalakulásához. Desmond
Tutu, a Nobel-békedíjas dél-afrikai érsek egyike azoknak, akik a leghitelesebben
beszélhetnek a megbocsájtásról: kulcsszerepet játszott abban, hogy a Dél-Afrikai
Köztársaságban az apartheid (a feketék elnyomása a fehér kisebbség által az élet
minden területén) megszüntetésekor Dél-Afrika a büntetés, a vérontás és a bosszú
helyett a megbocsájtás, a gyónás és az érdekegyeztetés útjára lépett. Tutu
1995-ben mondott le érseki székéről és azóta a vallások közti barátság és a
társadalmi átalakulás egyik emblematikus alakja. Ebben a könyvben lányával, a
lelkész és tanító Mpho Tutuval karöltve írja le a megbocsájtás adásának és
elfogadásának négyállomásos folyamatát. Minden lépés megtételét személyes
történeteikkel és gyakorlatias tanácsaikkal segítik, megmutatva, hogy a
megbocsájtás lehetséges. Minden reménytelen helyzetben és látszólag reménytelen
emberben ott rejlik az átalakulás lehetősége.