Ebben a műben Comte-Sponville tizennyolc fejezetben kíséri végig olvasóját a
nagy erényeken, kezdve az udvariasságon (ami még nem erény: a szerző szerint
csak erények híján szorulunk rá), végezve a szereteten (ami már nem erény: az
erényekre épp azért van szükségünk, mert nem tudunk szeretni). Szó kerül a
sarkalatos erényekről, a türelem vagy az igazságosság nagyon is mai
problémáiról, de olyan, a modern korban többnyire elfeledett vagy ásatagnak
tekintett fogalmakról is, mint az alázat, az irgalmasság, a tisztaság vagy a
szelídség. A szerző a morálfilozófia oldaláról közelít tárgyához, de olvasásához
nincs szükség filozófiai előképzettségre, és mi sem áll távolabb tőle, mint a
kioktatás vagy hiányosságaink ostorozása: gyöngéd kézzel vezetget a legnagyobb
filozófusok és vallási gondolkodók gondolatébresztő írásaiból vett szemelvények
közt Platóntól, Arisztotelésztől és Szent Páltól kezdve Spinozán, Kanton,
Szalézi Szent Ferencen át Rawlsig és Simone Weilig.