Horthy Miklós rendkívül változatos életutat járt be: ifjúkorában még Ferenc
József portréját festette meg, és James Joyce-től vett nyelvórákat. Utóbb Európa
egyik leghírhedtebb antiszemitájának tartották. Károly két restaurációs
kísérletét is megakadályozta, szovjetellenes keresztes hadjáratot szervezett,
párbajozni szeretett volna Tomas Masarykkal. Egyszerre kollaborált és szállt
szembe Hitlerrel, meghiúsította Adolf Eichmann terveit, majd Joszif Sztálin
jóindulatát kérte a maga és nemzete számára. 1920 márciusában a katonaság
nyilvánvaló nyomása mellett, a társadalom jelentős részének érzéseivel szemben
választották kormányzóvá. Horthy azonban nemcsak túlélte hivatali idejének két
és fél évtizedét, de hatalmát sem érte komoly kihívás, és - különösen a második
világháború idején - meglepő népszerűségre tett szert. A Horthyról tanulmányt
író történész azonban sok nehézséggel szembesül. A kormányzó nem vezetett
naplót, emlékiratait pedig élete alkonyán írta, amikor emlékezete néha már
kihagyott. 1918 és 1944 között kelt leveleinek nagy része elpusztult a
háborúban, magánéletével kapcsolatban szinte semmilyen forrás nincs. Ráadásul a
kormányzóval együttműködő államférfiak közül egyedül Kállaynak sikerült megírnia
és kiadatnia emlékiratait. A külföldi politikusokkal és katonákkal folytatott
beszélgetéseiről készült feljegyzéseket pedig fenntartásokkal kell kezelni,
hiszen a kormányzó szívesen fecsegett soha meg nem valósult ötletekről is.
Thomas Sakmyster 1943-ban született, részben magyar származású amerikai
történész, aki magyar szakot is végzett. Ránki György tanácsára kezdett
Horthyval foglalkozni. Ez a kötet tizenöt évi kutatómunka eredménye. Jelenleg az
emigráns magyar kommunisták 1919 és 1939 közötti szerepét tanulmányozza.