Panaszaim 6 éve kezdődtek. A fáradékonyságot az életkorommal hoztam
összefüggésbe. A csuklóimon az érzékenység erősebb mozdulatokra heves fájdalommá
fokozódott. Prednisolon tablettát kaptam, de amikor a gyógyszer elfogyott,
fokozódtak a panaszok. A fájdalom és a duzzanat átterjedt a kézujjamra.
Reggelente alig tudtam az ujjaimat behajlítani. Még később a könyök- és
vállízületeimben is jelentkezett a fájdalom és a merevség. Fürdőt ajánlottak. A
vízben valósággal megmerevedtek az ujjaim és a kezem. Gyógytornát javasoltak.
Iszonyú fájdalmakat okozott. A bal lábfejen és a boka belső részén lilás pacnik
keletkeztek. Nincs különösebb jelentősége - mondották az orvosok, abban a korban
vagyok, amikor a nőknél ilyet a klimax produkál. Ezek a pacnik terjedtek és
nagyon csúnya lett a lábam, már a harisnyán keresztül is látszott. Fájni kezdtek
a térdeim, a lábujjtövek, a bokám és már kicsit a csípőm is. Elmentem egy
magánrendelőbe, ahol megvizsgált az orvos és a bőr kisereinek a megbetegedését
állapította meg. Rendellenes érösszeköttetéseket állapítottak meg. Rengeteg
Venoruton kapszulát írtak fel, de semmi eredmény. Egy főorvos tanácsára allergia
elleni gyógyszereket szedtem és borogattam a lábam burofixes, dianás, ecetes,
aludtejes, kamillás, alkoholos, vizes és ecetes agyagpakolásokkal. Semmi
eredmény! Közben egy sebészorvos kilátásba helyezte, hogy le kell vágni a
lábamat, mondván, ez olyan súlyos érbetegség - érszűkület! Végső jelenségként
megdagadt és rettenetesen lila lábam annyira fájt, hogy cipőt egyáltalán nem
tudtam húzni, papucsban jártam és amint csak tehettem, lefeküdtem, mert
terhelésre nagyon fájt. Ezután kerültem Lyme-kór diagnózissal a László Kórházba.
Kéthetes Rocephin injekció majd 1 hónapos Doxycyclin-kezelés után a lábam
visszanyerte eredeti színét, formáját. Cipőt tudok húzni, azokat is, amelyeket
évekig nem tudtam viselni. Fájdalmaim gyakorlatilag megszűntek.