ISTEN Amikor a kezdetek idején ajkamra tódult az első remegő hang, fel kellett
másznom a Szent Hegyre, hogy szólhassak Istenemhez. Azt mondtam: ?Uram, a Te
szolgád vagyok. Titkos akaratod a törvénye, s követlek Téged mindenkor.? De
Isten nem válaszolt. Eltűnt előlem akárcsak egy hatalmas vihar. s ezer év múltán
ismét felmásztam a Szent Hegyre, és ismét szóltam Istenhez. azt mondtam:
?Teremtőm, én a Te teremtményed vagyok. Hangból formáltál meg engem, ami vagyok
és amim van, mindenért Neked vagyok adós. De Isten nem válaszolt. eltűnt, mint
ezer sebes szárny. S ezer év elteltével megint felmásztam a Szent Hegyre, s újra
szóltam Istenhez. Azt mondtam: ?Atyám, én a Te fiad vagyok. Szeretetedből és
könyörületedből teremtettél engem, s én a szeretetben és tiszteletben akarom
királyságodat örökölni.? De az Isten nem válaszolt. eltűnt, mint a pára a
messzeségben. s ezer év elmúltával ismét felmásztam a Szent Hegyre, és újra
szóltam Istenhez. Azt mondtam: ?istenem, én célom és beteljesülésem. Én vagyok a
tegnapod, és Te vagy a holnapom. Én vagyok gyökered a földben, te vagy virágom
az égben, s együtt növekszünk a Nap fényében.? Akkor lehajolt hozzám Isten és
fülembe szavakat suttogott. S mint a tenger, amikor magába öleli a patakot,
amely beleömlik, úgy ölelt Ő magába engem. s mikor alászálltam a mély völgybe
Istent ott is ott volt.