Az író különös játékot űz az olvasóval. Ebben a regényében, a hősei által
átélhetjük az időtlenség nyugtalan, izgalmakkal teli világát. Két testvér, egy
lány és egy fiú él az ókorban. A szülők ódon, ám tehetős vár uralkodói,
hatalmasok a múltban. A fiatalok ebben a korszakban ismerik meg a szerelmet, a
családi viszályok harcait, más vidékek különös szokásait, hitvallásait. Harcok
és kalandok gyermekei ők, akik egymással is csatáznak, vagy éppen békülnek. Az
idős emberek bölcsessége kíséri útjukat, néha némán, néha segítve. Marton nagy
dramaturg, mert a regény közepe felé hirtelen minden megváltozik, csupán a
szereplők arca marad meg. Az időtlenség játékával az író belecsúsztatja hőseit
egy másik korszakba, ahol a viszonyok kísértetiesen hasonlítanak az ókori
világhoz. Marton Mária humora, és a már jól ismert, mély emberábrázolása ebben a
művében is erővel hat. Ez a regény izgalmas szellemi hullámvasút, az olvasó
beleborzonghat a nagy változásokba.