Szerző: Herbert Breslin és Anne Midgette Kiadó: Ulpius-ház Nyelv: magyar Kiadás
éve: 2005 ISBN: 9637253793 Kötésmód: KEMÉNYTÁBLÁS, VÉDŐBORÍTÓS Oldalszám: 304
oldal Méret [mm]: 165 x 240 x 25 Jó állapotú ANTIKVÁR könyv Egy impresszárió
vallomása az öntörvényű világsztárról. Pavarotti!? Első találkozásunkkor izmos,
fiatal énekes, akit 1967-ben, New Yorkban ismertem meg, egy repülőtéri taxiban,
hogy megbeszéljük, hajlandó lennék-e menedzselni? Aztán emlékszem a verejtékező
tenorra a vastag szmokingban, kezében gyűrött zsebkendővel, amint lehunyt
szemmel fürdőzik első amerikai előadóestje sikerében. Később már felkapott
énekes, aki napjában többször is hív, hogy a karrierjét tervezgessük, vagy arra
kéri a titkárnőmet, hogy fusson már át a lakására fél kiló friss
paradicsommal... Olykor önelégült sztár, aki a koncert után a limuzinban a
következő hetekre szervezett fellépéseiről faggat, és minden alkalommal ragyogva
lecsap, ha eltévesztem a dátumokat. Néha pedig felsült szerelmes, aki
öngyilkossággal fenyegetőzik, amikor sok nője közül az egyik szedi a sátorfáját,
vagy ravasz üzletember, aki tőlem tanulta meg becsülni a pénzt... Életem
harminchat évét dolgoztam végig Luciano Pavarottival, a világ legnagyobb
tenoristájával. Néha csodálatos ügyfél volt. Néha úgy viselkedett, mintha
körülötte forogna a világ. Néha szívbéli, bőkezű barátnak éreztem. Néha szörnyű
púpnak a hátamon. De mindent egybevetve: remek időket éltünk át együtt. Herbert
Breslin visszaemlékezése eleven, szellemes, húsba vágón őszinte és szentségtörő.
Kiteregeti barátja és ügyfele féltve őrzött titkait: nőkről, karrierről, pénzről
és arról, hogy miképpen lett ebből a nagyon kellemes, egyszerű, szeretetre méltó
fickóból mindenre elszánt, agresszív és tulajdonképpen boldogtalan szupersztár.
A könyvben megszólalnak Luciano szappanopera-pályájának egyéb szereplői is, akik
szintén nem tesznek lakatot a szájukra. Az utolsó szó jogán pedig nem más
hallatja a hangját, mint maga a tenor!