Francis Fukuyama amerikai?japán politikatudós a nyolcvanas évek végén
kifejtette, hogy a nyugati liberális demokrácia egyértelmű diadalt aratott, vele
szemben minden életképes alternatíva teljesen kimerült. A merészen optimista
elméletet sokan bírálták, a legtöbben felszínesen (hiszen Fukuyama nem a
történések, például háborúk végéről beszélt, hanem az ideológiai fejlődésként
felfogott ?történelem? végéről), s az így született könyvtárnyi irodalomból
hatását és az elemzés mélységét tekintve is kiemelkedik Samuel P. Huntington
1996-ban megjelent könyve. A Harvard Egyetem professzora ? aki 2008-ban hunyt
el, miközben még világszerte javában folyt a vita a téziseiről ? Fukuyamával
ellentétben arra a megállapításra jutott, hogy világunkat a szovjet kommunizmus
összeomlása után nem a nyugati liberális demokrácia fokozatos megerősödése s
majdan végleges diadala határozza meg! Az ember nem ennyire racionális lény, s
bár szeretne örök békét (s hogy ily módon véget érjen a történelem), azt aligha
képes elérni. Így hát a különböző vallásokon és kultúrákon nyugvó civilizációk
összecsapásaira kell felkészülnünk. A nyugati civilizáció puszta fennmaradásának
az a feltétele, hogy elfogadja: érdekeit egy többcivilizációs világrendben kell
érvényesítenie, s a kínai, a buddhista, a hindu, az iszlám, az ortodox
keresztény vagy épp a még csak kialakulóban lévő afrikai civilizáció aligha
fogja átvenni a nyugati ? vagy amerikai ? értékeket. Mert olyan illúzió ez,
amely nemcsak a civilizációk közti konfliktusok békés rendezését nehezíti, hanem
azt is, hogy a Nyugat ? lemondva saját egyetemességének hitéről ? megőrizhesse
egyediségét. Idézetek Sok dologban nem értettem egyet Sammel. Miközben
tökéletesen elismerem a kultúra erejét és tartósságát, és azt is, hogy a modern
liberális demokrácia a keresztény kulturális értékekben gyökerezik, nekem mindig
úgy tetszett, hogy a kultúrával inkább csak a demokrácia mint politikai rendszer
kialakulását, semmint a tartósságát lehet jól magyarázni. Sam véleményem szerint
alábecsülte annak az univerzális vonzerejét, hogy modern, szabad társadalomban
élhetünk, amelyben a kormányzatot felelősségre lehet vonni. Érvelése azon az
elképzelésen nyugszik, hogy a modernizáció és a nyugatosodás két teljesen eltérő
folyamat, amit én erősen kétlek. A kulturális konfliktusok által szétszakított
világról festett komor képét oszthatják az iszlamisták és az orosz
nacionalisták, de kevésbé lehet megmagyarázni vele a mai Kínát vagy Indiát, vagy
akár azoknak az embereknek az indítékait a muszlim világban vagy Oroszországban,
akik nem iszlamisták vagy nacionalisták. A világpolitika alapvető szereplői a
nemzetállamok maradnak, nem lépnek helyükbe a civilizációk, és a nemzetállamokat
olyan érdekek és törekvések sokasága motiválja, amelyek gyakran felülírják az
örökölt kulturális hajlamokat. Francis Fukuyama Az Egyesült Államok rossz
tudósra tett, és azóta két nagyszabású háborúval empirikusan is tesztelte
Fukuyama téziseit. De sajnos Huntingtonnak lett igaza: a demokrácia exportja
terén az afganisztáni és az iraki beavatkozás is kudarcba fulladt, az emberi
jogokat pedig nemhogy kiterjesztenie nem sikerült, de belföldön, sőt az egész
nyugati kultúrkörben is korlátozni kényszerült őket, és ebbe Bush neokonzervatív
kurzusa végül csúfosan belebukott. Bodoky Tamás Huntington műve nem kézikönyv,
nem használati utasítás a jövőre. Az európai kultúrához hozzátartozó kritikus
befogadás mellett azonban valóban alapmű. Jakab Gábor A Hit nem tévedhet, de mi
igen. Huntington könyve felbecsülhetetlen értékű kalauz, ha meg akarjuk érteni
annak a világnak a csapatait és küzdőtereit, amelyben mi vagyunk a játékosok.
John McCloskey Világos, hogy a világkereskedelem nem szabadított ki minket a
történelmi szenvedélyek fogságából, az internet nem söpörte félre a vérségi,
nemzetiségi, hitbéli kötelékeket. Nem Samuel Huntington hibája, hogy nem
hallgattunk az ő sötétebb, de valószínűleg igazabb víziójára. Fouad Ajami Azt
bizonyosra vehetjük, hogy a történelem még nem ért véget, s a történelemből
kilépni kívánó Nyugatnak foglalkoznia kell a világ többi részével. De az is
bizonyos még, hogy a civilizációk harca sem kezdődött el, a világot megosztó
nemzeti, politikai, gazdasági különbségek nagyobb hatást gyakorolnak egy adott
társadalomra, mint a kulturális hovatartozás. A világ nem vált a liberális
demokráciák homogén halmazává, de a civilizációs jellemzők sem jelentkeznek
kizárólagos igénnyel. A jelen eseményeit egyik elmélet sem tudja minden kétséget
eloszlatóan értelmezni, bonyolultságuk a múltban gyökerezik. Mindannyian a
történelem gyermekei vagyunk. Trembeczki István