Moldova György utolsó kézirata kerül most viszontagságos út után az olvasók
kezébe. Szerelemről, elmúlásról, gyászról és életről. Ismerjük Moldovát, azt
hinnénk, itt most mégis új arcát mutatja, végső lezárás ez a tőle olyan nagyon
megszokott, kérlelhetetlen egyenességgel. Erős, igaz ember befejező számvetése,
szembenézés és búcsú. És ajándék, hogy még egyszer, újra hallhatjuk a hangját.
Öregkorban nehéz elviselni azt a fényt, amit fiatalon magunk gyújtottunk -
mondja a Mester -, annyival viszont tartozunk magunknak, hogy nem próbáljuk meg
eloltani. Részlet az előszóból: Egy kaland sokszor érdekesebb, mint egy átlagos
házasság története. Ezt próbáltam ki ebben a könyvben. Háromszor vágtam neki,
egyszer egészen a történet végéig eljutottam, de végül is minden alkalommal
kudarcot vallottam. Nem sikerült megtartanom a szükséges távolságot az élmény és
az ábrázolás között. Most negyedszer is megpróbálom, de nem vagyok meggyőződve,
hogy ezúttal meg tudom oldani a feladatot. Mégis meg kell tennem, életem
legjelentősebb kapcsolatáról, két szerelem egymásba fonódásáról van szó, nem
akarom, hogy nyom nélkül tűnjön el az időbe. Ha hiányzik is az erő, mégis
dicsérendő az akarat. Örülnék, ha az olvasó érdekesebbnek találná a történetet
egy sablonos szerelmi háromszög leírásánál. (Moldova György)