Id. J. H. Rosny regényét olvasva önkéntelenül is eszébe jut az embernek két
római közmondás: 1. Habent sua fata libelli. A könyveknek is megvan a maguk
sorsa. 2. Inter folia fructus. Levelek közt van a gyümölcs. Nos, e könyv sorsa
az elfeledtetés lett, mivel benne a szerző talán a lehető ?legkényesebb?
témához, illetve kérdéshez nyúlt: miért jelent mindig, mindenhol problémát a
történelemben a zsidóság hatalmi helyzetének megerősödése bármely nemzet
életében? Miért, hogy különösen is az újkori nyugat-európai, azon belül a
franciaországi zsidóság nagy tömegei a közerkölcsök aláásásában, a keresztény
civilizáció lelki-szellemi és anyagi értékeinek szisztematikus rombolásában
oroszlánrészt vállalnak? Miért, hogy a liberális irodalompolitika által
világszerte sztárolt szerzők selejtes művei, mint elsárgult falevelek közepette
szinte teljesen ismeretlenek maradnak az olyan gyümölcsök, korfestő remekművek,
mint amilyen Rosnyé is? (Ifj. Tompó László) Részlet a regényből ?A
?szabadkőművesek és az emberi jogok harcosai önként kenik szemükre azt a
fecskeváladékot, mely megvakította Tóbiást. Gyávaság észre nem venni, hogy a
zsidók diadalmaskodtak; hogy gyűlölnek bennünket és beteges gyönyörrel állnak
bosszút a franciákon, akik a gettót és a sárga sapkát juttatták nekik! ? Én
akkor sem dobnék rájuk követ ? jegyezte meg Gresyl. ? A sok évszázados üldözés
talán csak megérdemel egy kis megtorlást. De a valóság az, hogy ők nem is
gondolnak erre, mert okosabb dolgon törik a fejüket. ? Igen, a meggazdagodáson!
? felelt Sully. ? Ami egyébként már célhoz is vezeti őket. Üres szavakat papolsz
itt nekem! Ha nem is gondolnak rá, a gondolatnál erősebb ösztön vezérli őket. ?
Hagyjunk fel a gyűlölködéssel, ők majd felednek. Egyebet sem akarnak, mint
eltűnni a tömegben. ? És elvenni tőlünk a levegőt is! Ne gazdagodjanak tovább,
mi sem gyűlöljük őket akkor! ? Nem tudnak már leszokni róla ? szólt közbe
komolyan Montbard. ? A folyó sem fordulhat vissza medrében. Tizenöt évszázadon
át mindentől eltiltották őket, csak éppen a legkörmönfontabb uzsorától és
zugkereskedelemtől nem. Így aztán erre adták magukat. Amikor a pénz lett a világ
ura hatalmuk elemi erővel robbant ki. Még ha kívánnák, sem tudnának most már
lemondani a meggazdagodás vágyáról. Akaratuknál erősebb képességek kényszerítik
őket rá!?