Szerzők: Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila Kocsis Kiadó, 2021 Árpád népe a
honfoglaláskor olyan kultúrföldre érkezett, amely a rómaiaknak köszönhetően
jelentős építészeti múlttal rendelkezett. A magyar állam történetének első 300
évében a templomok emelése volt a legfontosabb építőművészeti tevékenység. Szent
István király törvénykönyvben rendelte el, hogy minden 10 falu építsen egy
templomot. Ez a törvény - templomok és székesegyházak építésével, püspöki
székhelyek és apátságok alapításával - a magyarországi szakrális építészet
fénykorát jelentette. A templomok nem csak a hitéletet szolgálták,
vasárnaponként itt gyűlt össze a lakosság, a messziről jövőt a templom tornya
igazította útba, támadások esetén pedig védelmezte a közösséget. A román kori
építmények az antik római építészet magas technikai színvonalát tükrözik.
Jellemzője, hogy a falak vastagok, többnyire kőből épültek, az ablakok
lőrésszerűek, félkörzáródásúak, és gyakori az oszlopokkal tagolt kettős vagy
hármas ikerablak alkalmazása. A templombelsőt freskókkal, faragványokkal,
szobrokkal díszítették. A babona és a varázslat helyébe a liturgia lépett,
melynek a templom lett a színhelye. A művészet a szegények bibliája lett, írni
és olvasni a nép, sőt az előkelőek nagy része sem tudott. A falképek elbeszélték
a bibliai eseményeket és a keresztény erkölcs tanait. A tatárjárás után IV. Béla
király a nyugati határszéli és felvidéki városokba német bevándorlókat
telepített. Ők a közvetítői az új stílusnak, a gótikának. A vastag falak helyett
karcsú, égbe nyúló oszlopok, nagyobb ablaknyílások és a falakon kívüli
támpillérek jellemzik a gótikát. A műemlékvédelem Magyarországon a XIX-XX.
században vált fontossá. Az épített örökség megóvása, felújítása volt a
legfontosabb cél, melynek köszönhetően ma is megcsodálható számos középkori
templom és templomrom. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2021
Terjedelem: 175 oldal