A három esszé mindegyike Jacob egy-egy előadásának anyagából táplálkozik. A
Mítosz és tudomány mondanivalója mit sem vesztett aktualitásából, sőt? Melyiknek
mi a feladata, miként és milyen természetű válaszokat kínál az embernek az őt
körülvevő érthetetlenre és felfoghatatlanra irányuló kérdéseire? Hol húzódik a
határvonal, és meglehet-e a mitikus világkép a tudományos szemlélet nélkül, és
vica versa? Az Evolúciós barkácsolás egy roppant szellemes és találó metafora a
természetes szelekció működésének ábrázolására. Jacob a tervszerű, precíz
mérnöki munkával állítja szembe a barkácsolást, az alkotásnak azt a fajta
megnyilvánulását, amikor ?lássuk, mink is van és mihez kezdhetünk vele? alapon
nyúlunk a dolgokhoz, és az újonnan tervezett, célirányosan fejlesztett
eszközökre cserélés helyett hozzátoldással, átbütyköléssel javítgatunk a
szerkezetünkön. Bármennyire is furcsának tűnik, a hasonlat tökéletesen áll a
madarak szárnyának vagy éppen a szárazföldi élőlények tüdejének kialakulására.
Az idő és a jövő feltalálása címet viselő harmadik esszé az öregedés
folyamatának genetikai megalapozottságán keresztül az idő dimenzióját vezeti be
az evolúció folyamatának vizsgálatába.