Bethlen Miklós (1642-1716) erdélyi kancellár az elmúlt évszázad során
fokozatosan vált a kora újkori erdélyi politika ikonikus alakjává és a régi
magyar irodalom kanonizált szerzőjévé. Nagy formátumú államférfi, a magyar
önéletírás-irodalom egyik legkiválóbb képviselője, óriási műveltség birtokosa,
egyszersmind kora aktuális eszmeáramlataiban magas szinten tájékozódó, egyéni
karakterű vallásos és filozófiai gondolkodó volt. Rendkívül kiterjedt európai
kapcsolatrendszert működtetett, hosszú ideig aktív alakítója volt kora
politikájának. Óvatos, körültekintő reálpolitikusból lett nyílt lázadó, a
Habsburg-kormányzat ellenfele. Élete utolsó részét fogságban töltötte. Ez a
tanulmánykötet a Bethlen Miklós halálának 300. évfordulójára az Eötvös Loránd
Tudományegyetemen megrendezett konferencia előadásain alapul. A könyv szerzői -
különböző tudományszakok: a történelem, a helytörténet, az irodalomtörténet, a
filozófia, a mentalitástörténet, a művelődéstörténet képviselői - egymás
vizsgálódásait megvilágítva alkotnak korszerű képet Bethlen Miklósról és
koráról.