A kilencvenedik életévét taposó legendás rádióriporter, Kulcsár István
tizenhetedik könyvében ismét rácáfol a közhiedelemre, miszerint a szépkorú ember
már a hamut is mamunak mondja. Javarészt személyes emlékei alapján, megbízható
történelmi hűséggel és fenomenális emlékezőtehetséggel idézi fel a második
világháborút megelőző és követő világ szereplőit, emlékezetes eseményeit és
mindennapjait. A tőle megszokott eleganciával megírt, többnyire ironiával
átszőtt történetekből az olvasó megtudhatja, hogy miért haragudott József Attila
Hidas Antalra, hogyan dobott puszit a primadonna Tőkés Anna Rákosi Mátyásnak,
hogyan ugratták egymást a kor írófejedelmei, hogy mi volt az a szocreál, miként
vették rá az átkosban az embereket arra, hogy szavazzanak a kommunistákra, meg
hogy hogyan találták fel Magyarországon a Ribakov-mozgalmat, de még azt is, hogy
ki volt a vitéz és a lófő, és milyenek voltak a nem is olyan régi időkben a
budapesti utcák, villamosok, üzletek, a bordélyok és a közvécék. Jónéhány
történetben szembesül a múlt és a jövő, például a háztartási alkalmazottak
valamikori és mai helyzete, és az összehasonlítás végeredménye nem egyszer
meglepő. A Privát panoptikumot olvasva az idősebbek elmerülhetnek a saját
múltjukban, a fiatalok pedig betekintést nyerhetnek az antivilágokba, melyekben
nem volt internet, wikipédia, okostelefon, villamos roller, de még televízió
sem, de ahol a keserves napokban is bőven áradt a humor, buzgott a szellem, a
minden hatalommal dacoló tehetség és élni akarás.