A legtöbb akcentussal azonban nem így vannak, azokhoz érzelmileg viszonyulnak,
és mindegyikhez másképpen. Az egyik úgy hat rájuk, mint valami ajzószer, a másik
hallatán figyelmesebbek lesznek, mert a beszéd egy bizonyos lejtése magasabb
intellektust sejtet velük, a harmadikat mulatságosnak találják, a negyediket
gyanúsnak. A magyar akcentust leginkább sikktelennek. Egyszerű szabású, olcsó,
de tartós anyagból szabott konfekcióruhának. Mondjuk, egy felöltőnek, amit bárki
hordhat, de senkit sem öltöztet. A makacs emberek viselete az ilyen egyszerű
holmi, akiknek mondhat bárki bármit, a szokásaikon nem változtatnak, és ez az
életben hol kedvező tulajdonságként mutatkozik meg, állhatatosságként, hol pedig
ellenszenves vonásként, barbárságként. Fekete-fehér Drakula, horrorfilmek,
drogfüggőség és temetés a vámpírpalástban... Lugosi Béláról, aki az egyik
legismertebb magyar a világon, mi, magyarok többnyire csak közhelyeket tudunk.
Pedig az életéből több film vagy regény is kitelne. Gyurkovics Tamás most
megírta az egyiket. Az Akcentus Lugosi Béla emigráció utáni éveire összpontosít.
A regény elbeszélőjét, Lugosi titkárának kitalált alakját a szerző valós
személyekből gyúrta össze. A regényes életrajz a végén kezdődik, innen halad
visszafelé az időben egészen addig a pontig, ahol Lugosi története végzetes
fordulatot vett... Gyurkovics Tamás harmadik kötete egy elevenségében hiteles
Lugosi Bélát rajzol meg. A munkát komoly kutatás előzte meg. Az amerikai
filmgyártás aranykorán át értjük meg, milyen az a bizonyos kontinentális sárm és
óvilági modor, ami a korabeli filmcsillagok számára egyszerre vonzó, ám - a
hangosfilm megjelenésével - egyre szűkebb skatulyába zárta a magyar Hollywoodot.
De van-e feltámadás a hírességek sétányán?