Másfél évszázaddal annak modern kori kezdetei után a feminista törekvések
hatalmas eredményekkel büszkélkedhetnek Nyugaton: a nőknek szavazati joguk van,
az oktatás és a munkavállalás során egyenlő bánásmódban és bérezésben
részesülnek, jogi értelemben pedig a férfiakkal azonos státusszal rendelkeznek.
Jelen kötetében a szerző nemcsak az eddigi eredmények elismerését hiányolja,
hanem a statisztikák mögé nézve arra is rámutat, hogy a kortárs nyugati
feminizmus árnyékboksszá silányult. Minél jobb a nők helyzete a huszonegyedik
századi jóléti társadalmakban, a feminizmus új képviselői annál nagyobb hévvel
igyekeznek saját létjogosultságukat bizonyítani, s egyre homályosabb és
nehezebben megfogható problémákat tűznek zászlajukra. Démonizálják a férfiakat,
szisztematikus, mindenre kiterjedő nőellenes elnyomásról beszélnek, s azonnal
szexizmust kiáltanak, legyen szó akár egy sikamlós viccről vagy egy rossz
mozdulatról. Egyetlen jól körvonalazható üzenetük, hogy a nők hátrányos
helyzetűek és elnyomottak, naponta áldozatai a szexizmusnak, a sovinizmusnak, a
mindenkori patriarchális berendezkedésnek. A szerző felhívja a figyelmet arra,
hogy a feminista érzékenyítés következményeként a felnövekvő generáció nőtagjai
valóban áldozatként tekinthetnek magukra, akik képtelenek megbirkózni a férfiak
által dominált világgal és a saját életüket irányítani, ami - ironikus módon - a
feminizmus eredeti célkitűzéseinek tökéletes kudarca lehet.