Líra és líraelmélet lehetséges biopoétikai vonatkozásait vizsgálva felmerül a
kérdés, vajon mennyiben nyújtanak fogódzót azok a közelmúltban egyre nagyobb
számban előtérbe kerülő megközelítések, amelyek élő és élettelen, állat és
ember, natúra és kultúra viszonyainak kultúratudományos és irodalmi
vonatkozásait igyekeznek körüljárni. A 20-21. századi magyar líra biopoétikai
tendenciáinak feltérképezésekor az élet fogalmának, elgondolhatóságának és
értelmezhetőségének fókuszba állításával reményeink szerint új megvilágításba
kerülhet a költői nyelvnek az a létesítő teljesítménye, amely ezt a kontextust
performatív módon alakítja. Míg az 1930-as évek európai költészetében a
biológiai és technikai alakítottság elsősorban Gottfried Benn és Paul Valéry
kezdeményezéseinek hatására kap mind nagyobb hangsúlyt, a magyar lírában ugyanez
többek között József Attila és Szabó Lőrinc verseiben nyer különös jelentőséget,
ami elvezet az organikus élet összefüggéseinek a modern költészet számára
korábban még nem hozzáférhető rétegeihez. Rajtuk kívül a 20. század
költészettörténetének és a kortárs magyar lírának olyan darabjai kerülnek
előtérbe jelen kötetben, amelyek a biopoétika szempontjából újabb belátásokhoz
segíthetnek hozzá. A kötet szerzői: Ágoston Enikő Anna, Balajthy Ágnes, Balogh
Gergő, Bónus Tibor, Csehy Zoltán, Gregor Lilla, Halász Hajnalka, Kolozsi Blanka,
Kulcsár Szabó Ernő, Lénárt Tamás, Lőrincz Csongor, L. Varga Péter, Mezei Gábor,
Mészáros Márton, Németh Zoltán, Oláh Szabolcs, Pataki Viktor, Pataky Adrienn,
Szirák Péter, Vígh Levente.