Kafka A szomszéd falu című elbeszélésében a nagyapa nem érti, miként
vállalkozhatott ifjúkorában arra, hogy a szomszéd faluba lovagoljon - hiszen az
élet még egy ilyen utazáshoz is túlságosan rövid. Gaál-Nyeste Katalin
rejtélyekkel teli miniatűrjeit is hasonló szorongás járja át; hétköznapi világ
ez, kórházlátogatással, Aranka nénivel, nőkkel és férfiakkal, ám a szerző a
legbanálisabb pillanatfelvételeknek is riasztó térmélységet képes kölcsönözni.
Az, hogy a zsúfolt buszon is irtózatos távolságban vagyunk egymástól, itt nem
meddő társadalomkritika, hanem letaglózó erejű ősélmény. Az egyetlen
közösségszervező elv a mindannyiunkat sötét glóriaként keretező magány. A
beszéd: hiba. Az írás: felesleg, Hiába megyek el irodalmi körökbe. Csakhogy az
ecsetvonások finomsága valami mást ígér a regionális depresszióhoz képest. Mert
bár az idő sem nekünk dolgozik, de nekünk sem kell az időnek dolgoznunk: inkább
beszéljünk arról a hajnalról, amelyik most lesz. Bartók Imre