A tenger csodálatosan nyugodt volt; a hajóról könnyen szemmel lehetett követni
a meglepő fürgeséggel hol alámerülő, hol felbukkanó cápa villámgyors
mozdulatait. A matrózok a hajó jobb oldali korlátján át erős kötelet vetettek a
tengerbe; a kötél végén hegyes vaskampó, ezen pedig csalétekként, vastag
szalonnadarab csüngött. Az állat egykettőre ott termett a vashorognál, hanyatt
fordult, hogy könnyebben bekaphassa ? és a csalétek máris eltűnt roppant
nyeldeklője mélyén. A cápa nagyot rántott a kötélen, és ezzel magamagát
?kaptatta? horogra. A matrózok a fő vitorlarúd végére erősített, kettős
felvonócsiga segítségével a magasba húzták az iszonyatos nagyságú állatot. A
cápa érezte, hogy kiragadják természetes eleméből, és elkeseredetten védekezett.
De a matrózok megbirkóztak vele: kötelet hurkoltak a farkára, és megfékezték a
ficánkolását. Néhány pillanat múlva már át is emelték a korláton, és gyorsan
leeresztették a fedélzetre. Egy matróz melléje lépett, és egy erőteljes
bárdcsapással lemetszette az állat félelmetes farkuszonyát.