A tizenkilenc tanulmányt magában foglaló kötet a Nobel-?díjas Albert Camus
életét és életművét mutatja be. Az első ember című posztumusz, önéletrajzi
ihletésű regényéből megismerjük a kivételes képességekkel rendelkező, ám mély
nyomorban élő, apa nélkül, írástudatlan anya és zsarnok nagymama mellett
felcseperedő gyermek iskolás éveit. Tanítója és jótevője, Louis Germain nyitotta
meg előtte a továbbtanulás lehetőségének útját. Sor kerül az író magánéletének
ismert és kevéssé ismert részleteire, számos hazai és külföldi útjának irodalmi
vonatkozásaira, bonyolult és viharos szerelmi életére, szoros kötődésére a
festészethez. A tanulmányok sokoldalú megközelítéssel elemzik ?Camus első,
megtagadott művét, a Boldog halált, valamint világhírű regényeit, Az idegent, A
pestist és A bukást, rávilágítva a ?camus-i életmű eszmei, etikai és esztétikai
kérdéseire. Nem maradhatott ki a kötetből barátjával és munkatársával, Jean-Paul
Sartre-ral való ellentmondásos kapcsolata és barátságuk megszakítása sem.
Szívünkhöz különösen közel áll az a Camus, aki az 1956-os forradalom mellett
egyedülálló módon kiállt, és aki megrendítő hitvallást tett A magyarok vére című
írásában: ?A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és
igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy
ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati
társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia ? s ez a vérfolyam most már
alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek
Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok
életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz
minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve
vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket,
szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában.?