A történelem kültelkein folyamatos az ostrom és hadiállapot. Költők és
diktátorok panaszmagyarkodnak, gondolatmotoznak, miközben eltörlik a verset.
Katonák és kurvák masíroznak végig a sorokon, nincsenek emlékek, de nincs
felejtés sem, csak fájdalmak vannak és veszteségek: emberiek, tárgyiak,
területiek. A versszakok között összemosódnak Balkánia és Bohémia határai,
tükröződnek a gondolatok, már nem tudni, hogy mi az eredeti és mi a fordítás.
Kegyelet helyett bemért gondolatok. Nincsenek titkok, mert itt már a mindenség
szobáját is átkutatták. Csak a sötétség termelődik újra és újra, hogy a végére
mi magunk sem tudjuk már, miért is harcoltunk. Aaron Blumm vadak voltunk és
bombasztikus hidak pinaszőrszál és anyáink szilvalekvárja szerettünk volna lenni
lapostetűk egy-egy avantgárd költőnő szeméremszőrzetén örök sört vedelni éktelen
pohárból megváltani malevics fekete négyzetét ehelyett vidéki lapok
szerkesztették életünk spiclik és rendőrök kísérgették dohányos köhögésünk
újvidéken szabadkán zentán szegeden és budapesten fehér hajunk szomorúan lobog a
weissbrunni szürkületben termelődik a sötétség kassák kopottas fekete kabátjában
bolyongunk a lidérces népligetben sivár hajnali buszra várva akár a múlt századi
kísértetek cholnoky viktor elbeszéléseiben (Vadak voltunk)