A közigazgatási jogvédelem magyarországi kialakulása és intézményesülése egyike
a sokat vitatott közigazgatásdogmatikai és bíráskodáselméleti kérdéseknek. A
közigazgatás nem értelmezhető csupán a tételes jogi vonatkozásokból kiindulva,
mivel olyan egyén?közösség kapcsolatot jelenít meg, amely érinti az igazságosság
és az ehhez fűződő erkölcsi normák kérdéskörét is. A közigazgatási bíráskodás
történetének hazai alakulása jól mutatja azon alapértékek változását, amelyek
alapján az egyes döntések megszülettek. A közigazgatási jogvédelemben használt,
az erkölcs témaköréhez tartozó kulcsszavak és kapcsolataik feltárására először
ebben a könyvben kerül sor: láthatóvá válnak az erkölccsel kapcsolatos szavak
összefüggésrendszerei, valamint a közigazgatási jogban megjelenő,
értékfogalomhoz kapcsolódó szöveg- és joggyakorlat változásai; nagy hangsúlyt
kap továbbá az igazságosság közigazgatási szférában történő vizsgálata, de
választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a közigazgatás valóban egy ?normatívan
zárt, kognitívan nyitott alrendszerként értelmezhető-e, avagy határai ezen
túlmutatva, a játékelmélet szempontjából igazságosnak tekinthető világba is
elérnek. Az elemzés során feltárt értékek és értékváltozások összegzése révén a
szerző rámutat: egyértelmű összefüggés van a jogalkotó és a jogalkalmazó által
használt, értékekkel kapcsolatos kifejezések között, de kilépve a jogi
normaszintből, a vallás és erkölcs tárgybeli törvényszerűségeit vizsgálva,
módszertanilag is új megközelítést kínál a hatalom és a közigazgatás értelmezése
és a tudományos szövegvizsgálat terén. (Stipta István)