Gróh Gáspár új kötetébe tanulmánnyá terebélyesedett írásai kerültek.
Bevezetőjében a kritikáról írva a szellemi élet megosztottságát megkerülhetetlen
tényként, a szabadon gondolkodás akadályaként bemutatva a méltányosság
szempontjának hiányára hívja fel a figyelmet. Legnagyobb lélegzetű, több mint
100 oldalas tanulmánya Nádas Péter 2017-ben megjelent regény-önéletírásának egy
vonulatát taglalja. Elismerés és kemény kritika ez együtt, nemcsak letehetetlen,
hanem megkerülhetetlen is. Más természetűek azok az írásai, amelyekben
kiemelkedő író kortársunk, a kolozsvári Szilágyi István újabban megjelent
köteteit elemzi. Ezek jelentik számára a kötete címében jelzett ragyogást. Záró
tanulmánya csak azért nem vitairat, mert elfogultságra épülő hamis állításokkal
aligha lehet vitatkozni. Ezért állítja, hogy Beke Albert Illyés Gyuláról írt
könyve a szakszerűség álarca mögé bújtatva nem annyira szakmai teljesítmény,
mint inkább az irodalomtörténetbe átkerült új műfaj, a monográfiává duzzasztott
féknyúz megteremtése. A József Attila-díjas Gróh Gáspár kötete elvontságában is
élvezetes, irodalmi értelemben is vonzó olvasmány. Mint minden igazán jelentős
alkotás, túlmutat önmagán: időtlen és aktuális: úgy szól jelenbe érő múltunk
megkerülhetetlen, de túl gyakran elfelejtett tényeiről, összefüggéseiről,
folyamatairól, hogy azok nekünk is személyes ügyünkké válnak. A Polgári
Magyarországért Alapítvány támogatásával