A bolsevizmus 1919-es rémuralma felkészületlenül érte a magyar polgári réteget,
ráadásul az még évekkel később is az átélt sokk hatása alatt próbálta értelmezni
és megmagyarázni az elképzelhetetlent. A proletárdiktatúrát követően azonnal
elkezdtek megjelenni azok a könyvek, cikkek, amelyek keresték az okokat és
igyekeztek felfedni az események mozgatórugóinak hátterét, azzal a szándékkal,
hogy soha többet ne ismétlődhessen meg az a borzalom, ami akkor megtörtént.
Akkor még nem is sejtették, hogy 1918 és 1919 véres valósága csak az előszobája
annak a pokolnak, amely 1945 után következett. Ebbe az okokat és a terror
időszakának lefolyását kutató és elemző könyvek sorába illeszkedik bele
Tápay-Szabó László 1919-ben (!) megjelent A bolsevizmus Magyarországon című
könyve, mely joggal vívta ki a keresztény polgári sajtó elismerését is. Ez
alapján is láthatjuk, nem meglepetés, hogy 1945-ben Tápay-Szabó László könyve is
a betiltott és elkobzott művek tárát gazdagította és mindmáig úgy tűnt, a
kommunista diktatúra cenzúrája sikeresen kiradírozta a magyar történelemből. A
mű 1919-es kiadása után 2022-ben jelenik meg újra.
----------------------------------- Tápay-Szabó László (1877-1941) újságíró,
író. A Szegedi Híradó és a Budapesti Hírlap (1893), a Szegedi Hírlap (1894),
majd a budapesti Hazánk munkatársa, a nagyváradi Tiszántúl felelős szerkesztője
(1896-1898), az Arad és Vidéke, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap (1898-1901), majd
a Budapesti Hírlap és az Esti Újság munkatársa és Az Est segédszerkesztője
(1901-től). 1918-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára, az
Új Nemzedék c. lap főszerkesztője (1919-1923). 1923-tól az USA Columbia
Egyetemén a magyar nyelv és irodalom tanára. Hazatérése után a Pesti Napló, majd
az Újság munkatársa, 1930-tól a szegedi tudományegyetem tanára.