2055: a dátum, ami az emberiség földi történetének végét jelenti. Ekkor
menekültünk el maroknyian egy Mű-Holdon. Elpusztítottuk a Föld szívét, amikor
megöltük magunkban a harmóniát, a Szeretetet. Ahol nincs szeretet, nincs
mágneses erő, a Föld magjában nincs magerő. Ha nincs pulzáló Föld, nincs Hold,
nincs összetartó erő. Ha nincs Hold, nincs lélek-kapcsolat, hisz az emberi lélek
a Holdra van hangolva. Ha nincs lélek, nincs élet. 13 Naprendszer vándoraiként
háromszor 13 generáció kapott haladékot, hogy megtalálja a megoldást a kozmikus
végveszélyre, amit az emberiség mentálvírusa okozott. 3055: a remény dátuma,
amikor egy különleges lány a Kígyótartó kapuján át elindul a Földre, hogy
megpróbálja a lehetetlent. A szinte lehetetlent? a Két Idő határán. Az író e 13.
kötetében is a tőle megszokott lírai hangvétellel, szerethető főszereplők
segítségével fordulatos, érdekfeszítő és sodró stílusban ad át komoly
ismereteket és boncolgatja a történet két lényegi metafizikai kérdését: mit is
értsünk igazából időutazáson és párhuzamos létsíkokon? A sci-finek tűnő történet
díszletei mögött egy izgalmas misztériumba kap bepillantást az olvasó: a
multidimenzionális Tudat teremtő erejének működésébe.