Michael Reynolds a teljes őrület felé sodródott, és a legrosszabb az volt, hogy
paradox módon ezt ő maga is tudta. A legutóbbi injekció óta, melyet azelőtt
adtak be neki, hogy a földalatti cellában hevederekkel a székhez kötözték volna,
semmit sem tudott tenni a tudata kíméletlen felőrlődése ellen, és minél inkább
küzdött, annál kibírhatatlanabbá vált a fájdalom, a testét és szellemét
pattanásig feszítő idegesség. A gonosz karmok a vegyszerek pengeéles karmai
pedig minden másodperc elteltével egyre mélyebbre hasítottak agyába. Vastag
bőrhevederekkel volt csuklója, bokája és dereka a magas támlájú, erős székhez
rögzítve, s Reynolds mindent megadott volna azért, hogy megszabaduljon tőlük és
a földre vethesse magát vagy a falnak rohanhasson, bármit, amivel csökkenthette
volna a fájdalmat, csillapíthatta volna ezer és ezer idegvégződés ördögi
táncát....