Régóta vágytam Mexikóba. Mindig érdekelt sokoldalúsága, a hihetetlen nagy
ellentétek és a soha nem látott egzotikumok. Milyen lehet az az ország, ahol
havasok magasságában, trópusi dzsungelek sűrűjében, napégette
kaktusz-sivatagokban és óceánba nyúló iszapos mangrovékban járhatok, érdekelt az
a táj, ahonnan a klasszikus örökléstani kísérletek révén világhírűvé vált virág,
a csodatölcsér származott. Vonzott, hogy itt van a Föld legnagyobb belső
területű piramisa, egyik legöregebb fája, a mezo-amerikai indián kultúránk
legtöbb halott emléke és élő hagyománya. Kíváncsi voltam arra a népre, amelynek
ősei először kosárlabdáztak, először ízlelték a csokoládét, először
illatosítottak vaníliával és először hódoltak a dohányzás és a rágógumizás
szenvedélyének. Érdekelt az az ország, ahol Földünk harmadik legfontosabb
gabonája, a kukorica született, ahonnan annyi szép virágunk és fontos
hasznonövényünk származott, s ahonnan a radírgumi és a kaktusz világhódító
útjára indult. Szerettem volna megismerni annak a népnek az utódait, akiknek
természetismerete, növényszeretete, virágkultúrája ősibb és gazdagabb volt az
európainál, s akiknek földje még ma is kincseket őriz: az ősi kultúrák még fel
nem tárt becses értékeit és modern világunk fekete aranyát, az olajat. Érdekelt,
hogyan élnek ma azok az emberek, akiknek ősei ezrével áldozták fel isteneiknek
embertársaikat, akik képesek voltak isteneik kedvéért önként is kútba, tűzbe
ugrani, s akik oly tüzes hévvel s annyiszor harcoltak később szabadságukért,
függetlenségükért. Botanikus vagyok. Szeretem a természetet, és érdekelnek az
ember kulturális alkotásai. Könyvem nem útikalauz és nem természettudományi
leírás. Csak azt mondom el benne, amit Mexikóban átéltem és amit érdeklődésemnek
megfelelően láttam.