Negyven év ? Horváthné meghal ? Gyász A Németh László munkái c. gyűjteményes
életmű-sorozat első kötete három nagy fejezetre oszlik. ? Első nagy fejezete, a
Negyven év, egy hosszabb pályatörténeti esszé, amelyet 1965-ben, az Iszony
párizsi megjelenése idején írt Németh László, ak iváló francia filozófus-író,
Gabriel Marcel tájékoztatására. ?Az érdeklődését akartam ezzel a tájékoztatóval
kielégíteni. De tán épp az, hogy az ismertetés viszonyainkban tájékozatlan
olvasót tételez fel, teheti alkalmassá arra, hogy újabb nemzedékek kezében, akik
pályámról, kibonatkozásom körülményeiről éppoly keveset tudnak, úti vezetőül
szolgálhasson.? ? De nemcsak ez az esszé, Németh László, ?franciaországi
kopogtatásának a gyümölcse? lehet teljességgel ismeretlen a hazai olvasóközönség
előtt; a könyv második fejezetének anyaga, a Horváthné meghal (amely a
novellista Németh László munkásságát tartalmazza), úgyszintén javarészt eddig
kiadatlan írásokat fog össze; olyan novellákat, amelyeket csak a legöregebb
olvasók, vagy azok sem ismerhetnek, mert évtizedekkel ezelőtt, különböző
folyóiratokban és lapokban szétszórva, gyakran élnéven jelentek meg, vagy
kéziratban maradtak, s csak az életmű-sorozat számára rendezte sajtó alá őket az
író. Pedig a novella ?írói pályámon a végzet szerepét játszotta ? emlékezik
vissza Németh László ?, egy novella volt a sorsjegy, amelyen nevemet az íróavató
húzáson kihúzták.? Ez a novella a Horváthné meghal, a nevezetes alkalom pedig a
Nyugat ma már irodalomtörténeti jelentőségű novellapályázata volt, amelynek első
díját éppen ezzel az írásával nyerte el az irodalmi életben addig teljesen
ismeretlen Németh László. ?Novelláimban szálltam meg az életdarabot, amelyet a
Horváthné meghal csak kijelölt; bennük vált írói feudumonná a mezőföldi falu, a
nagy család, s ami vele ott összefüggött. Az itt felvillanó alakok
embermitológiám törzsalakjaivá lettek, s az Emberi Színjáték-ban,Gyász-ban,
Utolsó kísérlet-ben, sőt az Iszony-ban, Irgalom-ban is visszatérnek.? A kötet
anyaga a Gyászzal zárul, azzal a regénnyel, amelyet ? Németh László véleméyne
szerint ? nem egy olvasója, s épp az igényesek között, makacsul az író
legkökéletesebb regényének tart. Miért? Talán Illyés Gyula kritikájában
találhatjuk meg a választ, aki a regény első megjelenése idején így írt a
Gyászról: ?Parasztkörnyezetben játszódik le a regény, tárgya azonban nem a
paraszti élet. Kurátorék, Pordánék paraszt mivoltukon túl tágabb, emberibb sors
ábrázolói, ezáltal példázzák népiségüket is a szokványosnál hitelesebben és
megrázóbban. Maga a hősnő, Kurátor Zsófi is végeredményben éppúgy lehetne
arisztokrataszármazék vagy polgári szalonlakó. Nem a személyisége a lényeges,
hanem az indulat, amelyet megtestesít. Porhüvelyében antigonei jellem támad
életre? Németh László Kurátor Zsófi valóságos modelljáben görög vonásokat látott
meg. Tudta ábrázolni is azokat: a könyv különös kettősségével igéz. A Balaton
menti rékliben és tutyiban Ödipusz leánya futkos, a kiskapuk mögött összehajló
vénasszonyok a tragédia kórusának szövegét zümmögik. Kiszeláné fiának biciklijén
egy pillanatra mintha egy csábító királyfi közeledne. Nem az közeledik.
Emelkedésein, ahol kilódulhatna a keretből, a regény helyes egyensúllyal
visszahajlik a magyar valóságba. Ilyen szerencsés kettőséget mutat a regény
nyelvezete is, az író ábrázolási módja. Németh Lászlónak gazdag és ritka értékű
élményei vannak raktáron a módos parasztok életéből; az adatokat úgy önti, mint
Móricz, a keserűséget és reménytelenséget, mint Kodolányi. Épp, mert felülről,
egy különös szempont magasságából nézi: a magyar gazdag parasztságról
megdöbbentően éles és hiteles intellektuális tárgyú írók nyelvén hangzanak. A
hatást szerintem ez csak erősíti. Metszően éles, tömör mondatok, egyre-másra
villantják a fordulatokat és hasonlatokat, amelyeknek egy költeményben is helyük
lehetne.?