Nagy Miklós Jókai Mór alkotásai és vallomásai tükrében Arcok és vallomások
sorozat antik (Szépirodalmi Könyvkiadó), 1975 261 o., puha kötés, jó állapotú
borító picit kopottas 540.- Amikor Jókait eltemették, sokan úgy vélték, hogy
rövidesen írói öröksége is elenyészik. Erősödött az anekdotizmus elleni
tiltakozás, növekedett a lélekelemző igény irodalomunkban. Ilyen
követelményekhez képest kissé túlhaladottnak, anakronisztikusnak látszott a
Jókai-életmű. De Ady Endre már 1910 előtt a mesterre váró ?biztos és isteni?
reneszánszról beszélt, s az 1920-as években be is következett az olvasók
visszatérése Jókaihoz. Hatása nem magyarázható csupán regényeinek merész és
leleményes meseszövésével. Költő volt: írásaiban ott lüktet és nyújt az egész
élő és élettelen világ iránti rajongása. Regényköltészetének erejéről így vall
Móricz Zsigmond: Jókai egy pogány volt, egy pogány istenfia, aki zengő és nagy
lélekkel sugárzott szét? valami csodálatos, valami felemelő életérzés volt ez:
optimizmus az élettel szemben, igenlése mindannak, ami jó és erőadó ebben a
siralomvölgyben. Nagy Miklós, a hatalmas arányú életmű és a nagyívű életpálya
egyik legavatottabb ismerője, a tudós alaposságával és kitűnő lélektani érzékkel
kalauzolja az olvasót a történelmi-társadalmi meghatározottság, az írói alkat,
az irányadó élmények és az életrajzi mozzanatok izgalmas összefüggései között