Leltárt akartam készíteni arról, aminek én még tanúja voltam: egy Élő magyar
lexikont, amelyben falusi szolgalegénytől az egyetemi tanárig, Szamosközy
Erdélyétől a mi reformmozgalmunkig, a görög tragikusoktól Ady Endréig: minden
magyar réteg túlélő múlt s magyarrá élt európai hatás felvonul. Az első rész: a
Kocsik szeptemberben, egy parasztgyerek küzdelme ? a falu ősrendjét őrző apával
a faluntúli világot jelentő taníttatásért. Hősöm sorsában: a hivatottság konok
birkózása; az élő lexikon lapjain: a polgárosodó nagyparasztok, faluból szökő
vagy faluban maradó zsellérek, pusztáin sorvadó nemesség, zsíros kálvinizmus és
sovány katolikusság dunántúli természetrajza. A második részben, az Alsóvárosi
búcsú-ban, Jó Péter bíró nagybátyjához, egy katolikus püspöki városba kerül, s
mint a piaristák tanítványa lábol át az utolsó békeéven s a háborún ? a férfivá
tevő csókig s a forradalomig. A harmadik rész az ifjúságról szól, melyben a
férfivá lett ember egyéniségét eszméken és nőkön végleg kiformálja. Három
fejezetből áll. Az első: a Mester és tanítvány a tanítvány beérése a mesterrel
szemben, a második a vele egy időben futó Másik mester az elvont eszmék
biológiai beérése a nővel szemben, s a lezáró, rövidebb kép, a tulajdonképpeni
Szerdai fogadónap: a távolodó öregek s egymásra talált fiatalok szakítása egy
fogadónapon. Míg a Mester és tanítvány teóriában szabadít fel: a Másik mester az
ösztönben. Egy szűzi és kíméletlen, halálos veszélyű és füvész-gyöngédségű
viszonyban az a nehéz ógörög-középkori-parasztanyag forr itt elevenné, amelyet
archaikus lélek-nek kereszteltem el. A két viszony, szellemi s érzéki, körül
persze megint százával hevernek a lexikon-lapok: falusi kommunard, régi Erdély,
Középkor, Józsefváros, Egyetem, kocsmák és nagyszállók, botanika a budai
hegyekben, az ellenforradalom vezérkara s az ipar alvilága. Amikorra mindezeken
átvágja magát, a hős megérett rá, hogy az életét valamire föltehesse.