A Vörös postakocsi a múlt század Pestjének merkantil, busongó mámorba hajló
világát igézi, középpontjában Rezeda Kázmérral, a csalódott hírlapíróval, akinek
szíve újra lángralobban Horváth Klára, a szép színésznő iránt. Reménytelensége
öngyilkossági kísérletbe is hajszolja és bár szerelmese felépülését segítve
mellette áll, a mű végén Klára búcsút vesz tőle és visszatér a színészi pályára.
Már ebben a regényben is felbukkan Alvinczi Eduárd, igazi főfigurává azonban az
Őszi utazások a vörös postakocsinban nő. Ez a különös, extremitásaiban,
indulataiban szélsőséges magyar nábob a bécsi udvar és a pesti lóversenypályák
között ingázik. Mivel az uralkodóval összekülönbözik, nagy és rejtélyes útra
indul. Medvefalvi kastélyába megy egy különös kompánia kíséretében, s ezek
között találkozunk ismét Rezeda Kázmérral. Ezúttal egy bájosan kancsal
parasztlány, Krónpinc Irma a szerelme. A máramarosi hegyek között különös,
babonás dolgok történnek: Alviczi rejtélyes vendégéről kiderül, hogy nem más,
mint a túlvilágról visszatért Rudolf királyfi. Az elégikus alaphang mindvégig
sejteti Rezeda Kázmér szerelmének végkimenetelét, az újabb csalódást, a
szerelmesek elválását.