Szabó Lőrinc Bírákhoz és barátokhoz Napló és védőbeszédek 1945-ből antik
(Magvető), 1990 397 o., puha kötés, jó állapotú 650.- Őrizetesség után,
internálás veszélye közben kezdi írni Szabó Lőrinc 1945 áprilisában Napló-ját,
majd igazolási tárgyalásaira készíti a Bírákhoz és barátokhoz címzett kétrészes
védőbeszédét. Mindkettőben védekezik, magyarázkodik, önmagát is meggyőzni
szeretné: régi barátai nem a vesztét akarják, de pletykák, képzelgések
áldozatai. És önmagának is magyarázza: nem bűnös, csak a látszat mutatja
olyannak, mint az ellene indult hajsza fantomképe megrajzolta. Talán egyszerűbb
lett volna, ha ő is csak azt érzi, hogy voltak tévedései, bántó gesztusai,
ezeket meg kell bánnia ? és minden folytatódhat tovább. Hiszen verseivel
senkinek sem volt vitája. Így képzelték barátai is, ellenfelei szintúgy.
Csakhogy a Napló ennél lényegibb váltást jelent Szabó Lőrinc pályáján. Abban a
félévben (igazolásáig, szeptember végéig vezeti a Napló-t) döbben rá csalódására
az erőben. Ekkortól azonosítja gondolkozásában is, nemcsak verseiben, az erőt az
erőszakkal. Így Napló-ja egyben nagy tudati tisztázási folyamat is. Mindenfajta
erő tiszteletétől való elszakadás. Most már nemcsak költészetében, de
történetszemléletében is az egyes ember sorsát emeli meghatározóvá. Míg ekkortól
az új rend hatalmi rendszerében szerephez jutó barátai teljesítményeiben
fokozatosan, majd rohamos értékcsökkenés következik, addig az ő költészete éppen
ettől az időtől fogva újulhat meg: neki semmilyen hatalommal szemben nem lesz
már illúziója, egyetlen értékként az emberi személyiséget mutatja fel. Amíg csak
a hitlerizmus és az antiszemitizmus vádja alól való felszabadulás dokumentumát
láthattuk a Napló korábban közreadott töredékeiben, hihettük kicsinyes
magamentségnek is, önvédő írásműnek. A mostani, teljes kiadás ismerete a
katartikus önvizsgálatra hívja fel a figyelmet. Nemcsak az említett vádak alól
tisztázza ezzel magát, hanem, mivel alászáll önmaga rejtett mélyrétegeibe és
szembenéz démonaival, sikerül leszámolnia minden ilyesféle kísértéssel. S ezzel
nemcsak azokat hárítja el magától, melyekkel őt vádolták, hanem azokat is,
melyeket akkori vádlói fognak majd elkövetni a későbbi években. Mára kap ezáltal
igazi távlatot a Napló. Előhangja a Tücsökzenének és A huszonhatodik év-nek,
amelyek nem jöhettek volna létre az eszmélkedés nélkül. A kötetet Kabdebó Lóránt
rendezte sajtó alá, az ő részletes utószava magyarázza, és az ő
irodalomtörténeti jegyzetei zárják.