Karinthy Ferenc Epepe antik (Szépirodalmi Könyvkiadó), 1979 269 o., kemény kötés
védőborítóval, jó állapotú 480.- Részlet a könyvből: ?Később visszagondolva rá,
csakis úgy történhetett, hogy Budai az átszállás zűrzavarában eltévesztette a
kijáratot, egy másfelé induló gépre került, és a repülőtér alkalmazottai is
elnézhették valamiképpen a cserét. Utólag már azt se lehetett megállapítani,
hogy merre és mennyi ideig repült, mert amint a motorok felpörögtek, ő
hátradöntötte az ülés támláját, és elaludt. Nagyon kimerült volt, az előző
napokban alig pihent, rengeteget dolgozott, s egyebek mellett az előadását is
meg kellett írnia a helsinki nyelvészkongresszusra, ahová most készült. Közben
csak egyszer ébresztették föl, amikor az ebédjét hozták, utána megint elaludt,
lehet, hogy tíz percre, lehet, hogy tíz órára vagy még többre. A karórája se
volt vele, újat szándékozott venni odakint, és nem akarta, hogy otthon, a vámnál
majd két órája legyen, így hát nem is sejtette, milyen messzire kerülhetett
hazulról. Hogy nem Helsinkibe érkezett meg, azt csupán később, már benn a
városban vette észre; hirtelenében nem is tudta, hol van. Autóbuszon
szállították el az utasokat a reptérről, sötét, hideg és szeles este vagy
éjszaka volt, ő még kábult az álomtól. A kocsi több helyütt is megállt, többen
kiszálltak, Budai járt már Helsinkiben, de most hiába fürkészett ismerős
épületeket vagy tengerpartot. Az egyik megállónál aztán mindenki elhagyta a
buszt, a sofőr neki is intett. Egy szálloda üvegelőteres kapujánál találta
magát, a járdán tolongott a sokaság, útitársaitól tüstént elsodorták, s
eltartott egy ideig, amíg sikerült áthatolnia a két irányból özönlő,
összetorlódó tömegen. A bejáratnál álló bundás, aranyzsinóros sapkás,
hatalmas-kövér kapus udvarias tisztelgéssel köszöntette, és belökte előtte a
lengőajtót, ám amikor Budai finnül szólította meg, láthatóan nem értette, valami
ismeretlen nyelven válaszolt, befelé, az előcsarnokba tessékelte, s nem volt
idő, mert újabb vendégek tódultak a nyomába.?