A Thibault család-ban, a XX. század Háború és béké-jében nyomon követhetjük egy
apa és két fia élettörténetét; az apáét akinek belső harcait és elfojtott
érzelmeit csak halála után ismerjük meg: Antoine-ét, az idősebb fiúét, aki
majdnem mindent megkap a fennálló társadalmi rendtől: állást, hírnevet, jólétet,
szerelmet; s talán leginkább Jacques-ét, a kisebbik testvérét, aki már
gyermekkorában sem tűri a családi, az érzelmi, a társadalmi zsarnokság nyűgét,
és aki mindennel szakítva, az írásban, a forradalomban és végül az önkéntes
halálban találja meg az emberekkel és önmagával való békéjét. De fontosabb a
mesénél az a hatalmas világkép, amely mintegy magától rajzolódik lassan a
háttérre. Antoine, a jó orvos, és Jacques, az eszmélyi forradalmár, a maguk
véges életén túl az emberi szenvedéssel bírkóznak: az egyik a társadalmon belül
és azért, hogy gyógyítsa, a másik a társadalommal szemben, hogy gyökerében
megváltoztassa. Megkísérlik a lehetetlent, és mind a ketten eljutnak az emberi
lehetőség véghatáráig. Így jutott el Martin du Gard is e nagy művével a
regénynek legmagasabb formájához.