A Luangwa völgye Zambia északkeleti határának közelében fekszik, és a
vadállatok olyan bőségben élnek itt, mint szinte sehol másutt a földön. Olyan
vidék, ahol egymással teljesen ellentétes éghajlatok találhatók (amit egyébként
ragyogóan szemléltetnek a könyvben látható fényképek), olyan hely, ahol
megtalálható a buja növényzet, a vályoggá égett sár és a lombjukat vesztett,
kiszáradt fák. Itt a Természet az úr, az ember pedig betolakodó. Norman Carr úgy
ismeri a Luangwa völgyét, mint senki más, hiszen ezen a vidéken él és dolgozik
már közel negyven éve, kezdetben mint hivatásos elefántvadász, az utóbbi időben
pedig mint kíváncsi külföldiek látogatásainak szervezője. Lelke együtt él a
vadonnal, barátságban az oroszlánokkal, páviánokkal, zebrákkal és bivalyokkal.
De itt vesztette el három társát is, akiknek életét - feladatuk teljesítése
közben - vadállatok oltották ki. A könyv első része a völgyet mint ökológiai
egységet mutatja be az olvasónak. Ezután a szerző végigvezeti az olvasót az év
egyes hónapjain, bemutatva az időjárás változásait és az állatok viselkedésének
azt a sokféleségét, ahogyan azok a növényzet évszakos változásaihoz
alkalmazkodnak. Végül, képzeletben az olvasót elvezeti egy gyalogos szafárira,
amelyre a könyv első része már fel is készítette. Az Elefántok völgyében Norman
Carr olyan mély erővel képes a Luangwa völgye iránt érzett érzelmeit átadni,
ahogy azt senki más nem tudná megtenni. Könyve az olvasónak szóló meghívás, hogy
csatlakozzon hozzá a vadonban, és vele élje át mindazt, mit jelent a világ egyik
lenyűgöző természetvédelmi területén élni és dolgozni.