A természet egyetemes örömet kínál, ezért örök vágya és célja az embernek, hogy
kertté tegye a sivatagot; ott pedig, ahol vadon burjánzik a természet, igyekszik
emberszabásúvá, művészien széppé alakítani. Az ókor egyik csodáját, a legendás
asszír királynő, Szemiramisz függőkertjeit ez a kettős igény hozta létre. A
Biblia Édenje is ennek a boldogságot, nyugalmat, békét adó természetnek, kertnek
a költői metaforája, s a mohamedánok szent könyve szerint is a túlvilági élet
egyik boldogsága nem más, mint virágzó, szép kertben üldögélni. Ezért tartja a
kínai mondás: Aki egy életen át boldog akar lenni, legyen kertész. Az embert ez
a vágy készteti arra, hogy, amikor teheti, kimeneküljön a város kőrengetegéből,
és néhány órára, néhány napra legalább üdülést leljen a fák, a virágok között,
erdőben, parkban, napsütötte, tarka, virágos réten. És napjaink városi embere
ezért menekül minden hét végén, minden évszakban távol a várostól, kicsiny
telkére, ahol virágot nevel, fát ültet, pázsitot öntöz, fülledt nyári estéken
pedig az örömet szerző kerti munka jóleső fáradtságával izmaiban, a fák, bokrok
esti neszeire figyel és pihen a nyíló virágok illatában. Borsosné Kéry Ilona
nemcsak rajongója a kertnek, hanem mestere, művésze is a kertépítésnek, de
művésze az írásnak is: elragadó könyvében színesen, érzékletesen írja le
gyönyörű tihanyi kertjének - melyet a televízió képernyőjén oly sokan
megcsodálhattak - születését, s rajzolja meg évszakról évszakra, sőt napról
napra, óráról órára változó képét, varázslatos hangulatát. Nagy sikerű könyvének
ez a második kiadása