A Bibliával kapcsolatos emberi magatartást a végletesség jellemzi. Vannak, akik
istennek az emberekhez intézett üzenetének tartják, és vannak, akik badarságok
gyűjteményének tekintik. Pedig a Biblia maradandó hatást gyakorolt az emberiség
kultúrájára. Európa vallás- ás köztörténete, irodalma, képzőművészete és zenéje
érthetetlenné válnék a Biblia ismerete nélkül. Ezért ismerni, olvasni kell a
Bibliát, csak az a kérdés, hogy hogyan? Nyilvánvaló, hogy a modern ember nem
tudja úgy a kezébe venni e könyvet, mint tévedhetetlen és minden kérdésben
perdöntő isteni alkotást. Nem tudja és nem is akarja világnézetét, erkölcsét,
tudományát a Bibliához, mint abszolút zsinórmértékhez hozzáigazítani. De
tanulmányozhatja úgy, mint olyan emberi alkotást, amelyben legalább egy ezredév
vágyai, törekvései, fájdalmai és elképzelései olvashatók, hol egyszerű,
botladozó szavakkal, hol pedig költői szárnyalással. A könyv éppen így, emberi
műként akarja bemutatni a Bibliát. A közismert szerző nem azt kutatja, hogy a
letűnt századok alatt vagy napjainkban ki mit tartott vagy tart erről az
írásról, hanem elsősorban azt vizsgálja, hogy mit mond maga a Biblia