Áprily Lajost a Trianon utáni magyar irodalom egyik legjelesebb erdélyi
képviselőjeként tartják számon. A kisebbségi sors megtapasztalása után 1929-ben
úgy határoz, hogy Kolozsvárról Budapestre távozik, elfogadja a Baár-Madas
Református Leánygimnázium igazgatói székét. Súlyos döntés. Elhagyni a
szülőföldet, barátokat, az erdélyi magyar értelmiségiekből álló kört, amelynek
aktív tagja volt húsz éven keresztül. Ötven év után már nem kötődnek életre
szóló barátságok, a visegrádi lankák nem pótolják az erdélyi hegyeket, a Duna
sem a sziklaszorosok vad, pisztrángos patakjait. A kötetben összegyűjtött versek
zöme a hazavágyódás költeménye. A gazdagon illusztrált kötet Áprily születésének
120. évfordulójára készült. Jelzi azt, hogy az ?erdőn túli? haza számon tartja,
és művészetét minden magyar olvasó figyelmébe ajánlja.