Líbia több mint két évig volt a szerző vendéglátója. Megismerkedett
tengerpartjával, a tripoli és bengázi bazárokkal, a Szahara forró szeleivel és
porszürke oázisaival. Része volt hangos estékben, amikor a városokon úrrá lett a
csúcsforgalom zűrzavara, s a ramadán hónap csendjében, amikor az emberek az
egész napi böjt után a naplementére vártak, hogy ételt és italt vehessenek
magukhoz; járt a sivatagtól elhódított területeken, ahol érett búza ringott. De
legfőbb élménye az volt, ahogyan az ország Mohamed próféta zöld zászlaja alatt
és a forradalom vezetőjének, Moammer al-Kadhafinak irányításával nemzeti
identitásáért harcol, és a jövőbe vezető útját keresi.