A tizenharmadik század végén járunk, és Velence pont olyan, mint ma: olasz és
vizes. Cordelia ide küldte Tarsolyt, hogy a nevében is ellenezze a készülő
keresztes hadjáratot. Csakhogy bizonyos kalmárok és katonák érdeke nagyon is a
háború felé húz, és jaj annak, aki az útjukban áll. Tarsoly ezúttal idegen
földön idegen szokások között próbálja megállni a helyét, s miután ádázul
életére törnek, bosszút forral, felhasználva mindent, ami keze ügyébe kerül:
pénzt, fekáliát és még egy titokzatos vízi lényt is, melynek kéj- és étvágya
kielégíthetetlen. Szerencsére akadnak segítői is a szép Jessica, az uzsorás
Shylock lánya, és Othello, a vitéz mór személyében, így miközben folyik a vér,
azért szerencsére jócskán folyik a bor is, és a testrészek mellett a poénok is
folyamatosan repkednek. Christopher Moore a Bolond után folytatja a
Shakespeare-kánon felforgatását. Fenekestül. A velencei kalmárt és az Othellót
ötvözve fergeteges regényt rittyentett kapzsiságról, bosszúról, árulásról és egy
félelmetes, fatális, ám feminin tengeri szörnyről.