A regény az I. Világháború ideje alatt játszódik, egy Verdun-höz közel eső
kisvárosban, gyakorlatilag a frontvonalon. A narrátor, kinek személyét csak
lassan ismerheti meg az olvasó, két korabeli gyilkosságot mutat be és a probléma
kezelésének mikéntjét. Fiatal mesebeli hercegnőre emlékeztetett kékes ajkaival
és hófehér szemhéjával. Hajtincsei a kora reggeli harmattól nedves fűszálakkal
keveredtek, apró kezeivel, mintha az üresség után kapott volna. Olyan hideg volt
aznap, hogy minden férfi bajszát hófehérre fagyott pára borította, ahogyan
fújtattak, mint a bikák. A talpukat a földhöz csapkodták, hogy visszatérjen a
vérkeringés a lábfejükbe. Az égen libák köröztek, mint akik eltévedtek. A nap
hatalmas, nehezen felszálló ködkabátba burkolózott. Tökéletes volt a csend,
mintha még az ágyúk is befagytak volna. ? Végre béke van.... bátorkodott
megjegyezni Grosspeil. ? Béke a francokat! ? vette oda neki a kollégája, majd
visszaborította a nedves lenvásznat a kislány testére.