1827. március 26-án halt meg Ludwig van Beethoven, a zenetörténet egyik
legnagyobb alakja. Grillparzernek a temetésen elhangzott gyászbeszédéből
idézünk: ?Művész volt ?, ki állhat meg mellette? Mint a behemót a tengereket,
úgy száguldotta be művészetének határait. A galambbúgástól egészen a
mennydörgésig, a mesterség agyafúrtan kifinomult műfogásaitól addig a félelmes
határig, ahol a formába kötött szellemharcos természeti erők alaktalan önkényévé
alakul, mindent felmért, mindent megragadott. Aki utána jön, nem folytathat,
hanem elölről kell kezdenie mindent, mert elődje csak ott állott meg, ahol a
művészet maga véget ér. ? Az érzelem túlsága kitér az érzelem elől. Beethoven
kerülte a világot, mert a maga szeretettel teli kedélyében nem talált rá
fegyvert, hogy szembeszállhasson vele. Elvonult az emberek elől, miután mindenét
nekik adta és semmit sem kapott érte. Magányos maradt, mert nem találált másik
énjére. De sírjáig megőrizte emberséges szívét minden ember számára, atyai
jóságát az övéinek, tehetségét az egész világ üdvére. Így élt, így halt meg s
így fog élni minden időkben.? Beethoven küzdelmekben és szenvedésekben gazdag
életét, remekműveinek születését és fogadtatását, eseményekben gazdag korát
tárja elénk Alfred Amenda regénye.