Mészöly Miklós Szárnyas lovak antik (Szépirodalmi Könyvkiadó), 1979 282 o.,
vászon kötés védőborítóval, jó állapotú védőborító hátsó része sérült 800.-
Mészöly új kötete két ciklusra: novellákra és riportokra, dokumentumjellegű
írásokra tagolódik ? a kötet íve a ?kitalálttól?, az absztraktabb írásoktól, a
lélek benső tájaitól halad kifelé; a külvilág pontos feltérképezéséig. Írásainak
egyik legjellemzőbb sajátja a megfeszített, koncentrált figyelem. A részletek:
az emberi mozdulat töredékei, a táj darabjai ? egy ólomszínű, szikláktól
körülkerített tó sűrű, hideg vize, farakások és omladékok, egy poháron tartott
megmoccanó kéz, a rétre hulló sivár napfény pászmáinak látványa a maga
tökéletesen kirajzolt pontosságában magához vonzza a szerzőt és az olvasót.
Mészöly nem naturalista, de nem akar szimbolikus jelentést sem adni annak,
amiről ír ? mégis ráirányítja figyelmünket egy emberi jellem minőségére, egy
élet drámájára. Közvetlenül soha nem fest érzelmeket: a jelen és a múlt
különféle rétegeiben játszódó s az írásokban egymás mellé került, egymásra
kopírozott cselekménysorból: történetek mozzanataiból forr eggyé novelláiban egy
ember belső világa. Mészölynél majdnem minden a tartás. A forma fegyelme. Az
alkotói eljárásban, az emberi megnyilvánulásban egyaránt. A minden helyzetben
megőrzött méltóság. Célra irányított, szigorú, száraz mondataiban elfojtott,
szándékosan lehűtött indulat izzik ? voltaképpen megindultság. Az együttérzés
hajszálereinek finom hálózata szövi át írásait. Írói alapállását a minden emberi
dolgok viszonylagosságának érzetével járó lemondás is jellemzi ? de a
rezignáción felülkerekedik a kemény szembenézés, a közlés, a kimondás
szükségének parancsoló ereje. Milyen kötelezettségeket hordozunk itt és ma: mit
jelent ma embernek lenni, magyarnak lenni, így summázhatjuk leginkább ?
anyagában, történetében is lebilincselően izgalmas ? novelláinak, riportjainak,
dokumentumírásainak közös mondandóját.