A szállóige a legtömörebb definíció szerint olyan velősmondás, amelynek eredete
meghatározott vagy meghatározható. A Napjaink szállóigéi pedig azok a magyar
nyelvű vagy a magyar nyelvben meggyökeresedett szállóigék, amelyek manapság a
különböző korosztályok tagjai között szájról szájra szállanak.
Szállóige-gyűjtemény négy évtizede nem jelent meg Magyarországon, Tóth Béla
hajdan hírneves szállóige-kompendiuma pedig közel nyolcvan esztendős. Azóta
rengeteg szállóige hullott ki az idő rostáján, igen sok kelt frissen szárnyra,
nem egynek értelme, célzata módosult, hatóköre szűkült vagy tágult. A
napjainkban szállongó szárnyasszavak törzsrajainak számos fészkét, így például a
Bibliát vagy a görög-római klasszikusokat sokkal kevésbé ismeri korunk embere,
mint ismerték emberöltőkkel ezelőtt, s a közelmúlt évtizedek
társadalmi-történelmi rengéseivel felvert szárnyasszó-fajtákat mind ez ideig nem
tárták fel, nem gyűjtötték össze és nem rendszerezték. Békés István a Napjaink
szállóigéi tizennyolc fejezetében könnyen áttekinthető históriai és
művelődéstörténeti csoportokba foglalja a magyarul ma kerengő szállóigéket.
Megmutatja gyökereiket, rávilágít használatuk módjaira, felsorolja
legjelentősebb vonatkozásaikat, különös figyelemmel az ősi és ódon származású
szállóigék megújulására a marxista-leninista irodalomban és a munkásosztály
küzdelmeiben. Gazdag ismeretanyagával, irányító értékű adataival, elemzéseivel
nemcsak a köznyelv színezéséhez, dúsításához nyújt segítséget, hanem ahhoz is,
hogy a szállóigék köznyelvi használata minél pontosabban árnyalt, minél
szabatosabb lehessen. Az ismert nagy szállóigetárak között a Napjaink szállóigéi
az első, amely külön fejezetben gyűjti össze a szocializmus nálunk járatos
szárnyasszavait is. A Napjaink szállóigéi - térben és időben rendkívül tág
kiterjedésű és változatos minőségű matériájával, s az ehhez társuló filológiai,
tárgytörténeti és anekdotikus utalások gazdagságával - a szállóigegyűjtemények
korszerű, olvasmányos, de ugyanakkor tudományos igénnyel megalapozott típusát
teremti meg. Olyan típust, amely a históriai, kultúrhistóriai töltésű szállóigék
közlésén, származtatásán, összefüggésein túl, érzékeny megfigyeléssel,
életismerettel teszi könnyebbé, vonzóbbá ezt az általában száraz, lexikális
karakterűnek tartott műfajt.