Megyery Sári, a német film ünnepelt Sacy von Blondelje azok közé a ritka
csillagok közé tartozik, akinek a tollal is sikerült önmagukat kifejezni.
Viharzó életét, sziporkázó egyéniségét, fiatalon is gazdag élettapasztalatát a
30-as évek elejétől írott nagy sikerű regényeiben tette közkinccsé. Az sem
mellékes, hogy a regények megnyerték a kor jelentős íróinak, köztük Karinthy
Frigyesnek megbecsülését, szeretetét, de a legfontosabb mégiscsak az, hogy olyan
nőközpontú műveket alkotott, amelyek a lelki problémákkal küszködő nők
tanácsadói lettek. Ahogy ezt egy szellemes francia kritikus megfogalmazta,
könyve elengedhetetlen kellék a nők számára, kis cipzáras pszichoanalízis a
kézitáskában a púder és a szájrúzs mellett. Részlet a könyvből: Percekig nézi a
vacsoraasztalt hunyorgó tekintettel, hol közelebbről, hol messzebbről, igazgatja
a tányérokat, evőeszközöket, felcseréli a poharakat, egymástól távolabb húzza az
ezüst gyertyatartókat, úgy fordítja a porcellán menülapot, hogy olvasható legyen
rajta az írás és azon tanakodik, a magas vázát a piros rózsákkal, vagy az
alacsony gömbvirágtartót a bennük úszkáló aranysárga dáliákkal hagyja-e az
asztalon. Hosszas próbálgatás után tudja csak elhatározni, hogy mégis ahogy
eredetileg volt, a tarka mezei virágokból font fűzért tegye vissza a
csipkeszalvétákra. Csak amikor mindezzel elkészült, lép az asztal mellé tolt,
bicikli lábon guruló italoskocsihoz és az üvegeket egyenként felemelve, a
világosság felé tartva sorra vizsgálja, nem üres-e valamelyik. Konyak, wermouth,
gin van bőven, a cointreau kicsit kevés - holnap rendelni kell, mára még elég,
néhány coctail kitelik belőle - de az is lehet, hogy Miklósnak eszébe jut és
paradicsomcoctailt akar keverni, ahhoz is itt a Worcester, meg a bors. Furcsa,
Miklós menynyire szereti ezeket a torokkaparó, csípős ízeket és ijedten jut
eszébe, hogy ma elfelejtett neki zöldpaprikát hozni a városból. Talán Kisnének
volt annyi esze és hozott a piacról. Szalad a konyhába. A szakácsné a tűzhely
mellől riadt buta pislogással bámul rá.