A marosújvári születésű id. Kováts István a ?boldog békeidők? polgári világának
fotográfusaként, a székelyudvarhelyi 82. császári és királyi gyalogezred
katonájaként került ki a Nagy Háború harctereire. Az 1883-ban, nagyszebeni
állomáshellyel és székelyudvarhelyi hadkiegészítési körzettel alapított ezred
végigharcolta az első világháború három frontját is. Az ezredbe udvarhelyi és
csíki fiatalokat soroztak be. Az egyik zászlóalj mindig Székelyudvarhelyen
állomásozott, ezért a város lakossága ?házi ezredének? nevezte. A másik három
zászlóaljat a háború kitörése Bécsben találta. A három székely gyalogezred közül
a legmagyarabbnak tekintették a 82-est, és a székely jelzővel illették. Az
alakulat 1914. augusztus 26-án az orosz fronton, a 2. osztrák-magyar hadsereg
részeként, a galíciai Dunajownál esett át a tűzkeresztségen. Ezután a térségben
harcoltak egészen 1916 augusztusáig, a románok erdélyi betöréséig. Részesei
voltak a gorlicei áttörésnek, az egyik legemlékezetesebb osztrák-magyar hadi
sikernek, amelynek következtében sikerült megállítani az orosz előrenyomulást. A
székelyudvarhelyi Kováts család által őrzött tábori levelezőlapok egyike arról
tanúskodik, hogy id. Kováts István 1915. november 11?én a 82. császári és
királyi gyalogezred katonájaként a harctéren teljesített szolgálatot. Ekkor a
székelyudvarhelyi ezred Volhíniában harcolt az orosz fronton. Fényképek sokasága
bizonyság arra, hogy az udvarhelyi fotográfus igyekezett lencsevégre venni
minden érdemleges történést. Egy három nappal későbbi ? Árpád testvéréhez
íródott tábori lapról ? aztán azt is megtudhatjuk, hogy a ?magán felvételek? egy
9-12-es méretű géppel készültek, de az ?ezred számára? egy 10?15?ös nagyságú,
tükörreflexes kamerával dolgozott. E sorok alapján tehát állíthatjuk, hogy id.
Kováts István a 82. gyalogezred hivatalos fényképészeként tevékenykedett. Mint
előbb írtuk, az esedékes román támadás miatt 1916 augusztusában az egész székely
ezredet Brassóba vezényelték. Ifj. Kováts István visszaemlékezése szerint az
édesanyja Brassóba vitte egy éves korában, hogy az édesapa először láthassa meg
kisfiát. A látogatásra valószínűleg a román támadás előtti napokban kerülhetett
sor, vagyis augusztus 27-e előtt. A következő időszakban id. Kováts István az
Ojtozi-szorosba került a 82-sekkel. Ajtay János első világháborús naplójából
kiderül, hogy 1917. december 27-én Kováts felvételeket készített a negyedik
zászlóalj tisztikaráról. Ekkor már nyugodtabb napjai voltak a sokat megélt 82-es
legényeknek, ugyanis Oroszország és Románia már megkötötte a fegyverszüneti
egyezményeket a Központi Hatalmakkal (1917. december 5 és 9). Mindezek ellenére
csak egy, 1918. március 26-ról keltezett levelezőlapon számolhatott be Kováts
István az Ojtozi szoros elhagyásáról. Egy újabb tábori levelezőlap, ezúttal
1918. június 24-i dátummal azt igazolja, hogy a román front után id. Kováts
István az olasz hadszíntérre került. Így készülhetett több olaszországi városról
is Kováts fénykép. Olyan városokról van szó, amelyek a caporettói áttörés után
kerültek a Központi Hatalmak megszállása alá. Id. Kováts István a nagy háború
forgatagában mintegy 400 fényképet és több sztereófotót készített, igyekezett
megragadni a háború különböző arcait, leginkább katonatársait, a lövészárkok
hangulatát, a fegyvernyugvások idején szórakozó katonákat, az elfoglalt
településeket örökítette meg.