Ez a regény, amelyet Goethe huszonöt éves korában írt, s először névtelenül
jelent meg 1774-ben Lipcsében, a világirodalom egyik legismertebb, legtöbbet
olvasott és legnagyobb hatású regénye. Ennek az első kiadásnak a címlapján egy
kis gyertya volt látható, egy tükör előtt. Vajon mit jelképezett? A géniusz
lángját? - írja róla korunk egyik kiváló Goethe-kutatója, Richard Friedenthal,
majd így folytatja: - A tükör mindenesetre gyújtólencseként működött. a regény
tüzet gyújtott, szalmalángtüzet, de tűzvészt is, akkorát, amekkorát sem azelőtt,
sem azóta nem látott a német irodalom. Hozzátehetjük: az egész világirodalom
sem. A levélregény formájában előadott és naplórészleteket szerepeltető,
tragikus szerelmi történet (amely egyébként át- meg át van szőve a fiatal Goethe
önéletrajzi vonatkozású személyes élményeivel, valóságos Werther-lázat,
Werther-járványt váltott ki annak idején, öngyilkossági hullámot idnított el, s
ezért, mint veszedelmes könyvet, rengetegen meg is támadták. Amikor 1808-ban
létrejött nevezetes találkozása Napóleonnal, a császár közölte vele: többször is
elolvasta a regényt. A nemzedékeket bűvöletében tartó regény a modern lélektani
és társadalomfestő realizmus első mesterműve a világirodalomban