És a tavasz tombolt! De hogy tombolt! Uljana tavasszal nem is akart enni, és az
éhség sem kínozta. A fülemülék pedig langyos esténként, majd egész éjjel éneklik
az újjászületett szerelem dalát. Meleg a föld, és milyen ritka, hogy így
körülölel, de Zavirjuháéknak se kenyerük, se krumplijuk, se sózott, se
savanyított ? semmijük sincs; és dolgozni sincs ereje Uljanának: most csak
feküdt az idegen özvegy házában a sarokban és haldoklott. Egyre csak kérte az
Istent, hogy Ivaszt és Petriket hagyja életben. Ha ő bűnös is ? gondolta Uljana
?, de a gyerekeinek nincs semmilyen bűne Isten előtt, és nem igazságos az
életüket elvenni?