Első regénye, a 4447 kirobbanó siker volt. A nagy érdeklődést bizonyára nemcsak
az keltette, hogy bátran nyúl egy meglehetősen elhanyagolt témához, hanem az is,
hogy érdekfeszítő cselekmény keretében tudja ábrázolni - ráadásul társadalmi és
lélektani vonatkozásokban is hitelesen - egy zárt, pusztulásra ítélt világ
alakjait, és meggyőzően tudja sugallni, az igaz emberség egyik alaptörvényét:
közönyben nem lehet élni, ablakot kell nyitni a világ felé, az új felé. A
Tartozik és követel még nagyobb könyvsiker volt. Két ellentétes jellem, két
magatartástípus tragikomikus konfliktushelyzeteit és létküzdelmét ábrázolja
ebben a művében, s közben nemcsak e két jellem együttélésének lehetetlenségét,
összebékíthetetlenségét mutatja meg, hanem társadalmunk ismert
meghatározottságainak szembeszökő jegyeit is lemeztelenítve tárja az olvasó elé.
A Mindhalálig hőse író; két mű születése közti keserves, kényszerű alkotói
szünetben, a belső üresség kínzó állapotában vizsgálja hősének életét. Az író
élete csupa kérdés: törvényszerű-e az alkotó magányossága, a csömör, a társak
irigysége? Ki és mi az oka magányosságának? Joga van-e az alkotás érdekében
megnyomorítani szűkebb környezetét? Az író már-már föladja önmagával, írói
sorsával, a feleségével, a társadalommal vívott küzdelmét, aztán mégis folytatja
- mindhalálig.