Matzner Ilona, vagyis Márai Lola, akit Márai Sándor saját naplóiban csak L.
betűvel jelölt, hatvankét éven át volt a híresen nehéz természetű író hűséges
társa. Lola több mint harminc éven át írt naplóinak szerkesztett változata
izgalmas háttérdokumentum, ennélfogva irodalmi szenzáció, egy nagy író
hagyatékának felbecsülhetetlen alkotóeleme, ami most kerül először az olvasók
elé. Márai Lola naplójához maga Márai Sándor adja meg a kulcsot saját 1986-os
naplójában. Felesége halála után megszállottan kezdi olvasni jegyzetfüzeteit:
Mindenre figyelt, mindent felírt, az álmokat, a látogatókat, a napi
tennivalókat, nappalt és éjszakát, csodálatos érzékiességgel. Az apró részletek
újraélése a visszapergetett idő valóságába viszi, de hosszú kapcsolatuk valódi
mélysége is ebből az írásból világosodik meg előtte. Rádöbben, hogy míg ő
másoknak írta a naplót, felesége neki. Vagyis ami Márai életrajzából naplójának
tudatos stilizálása során elveszett, azt Márai Lola kendőzetlen őszinteséggel
napról napra vezetett jegyzetei megőrizték: házaséletük hullámzásait, emberi
kapcsolataikat, fiuk felnevelését, költözéseiket, az írói munka és emigráns
létük bonyolult érzelmi hátterét. A napló attól a pillanattól rögzíti az
eseményeket, amikor végleg elhagyták Magyarországot. Nápoly, New York, majd
Salerno nyüzsgő hétköznapjainak megörökítésén végigvonul az idegenség érzése,
hosszú vándorlásuk során igazi otthonukat egymásban találták meg. A 296 füzetnyi
feljegyzést Márai saját kezűleg csomagolta az irodalmi hagyatékát őrző
hajóládákba. Gazdag jegyzetanyaggal kísért válogatásunk Márai Lola teljes
naplójának mintegy felét tartalmazza.